Adott, és nevelt, kacagó, dús ártatlan világ, zengte énekét, Nap ragyogta színes hajnalát. Nyárról énekelt, fakadó, még sápatag virág, élte életét, fény színezte míves, szép szavát. Kósza szél felelt, elmesélte ősi szép regét, az égig érő fát, lombja közt Esthajnal csillagát, Éji ég alatt, az egy csillag lángja útra kél, gyúlatlan ragyog, és végül újra nyárba ér. Új életet hoz majd a Fény, Új életet, lángot, reményt, Világunk végül újra Nyárba ér, amikor a hajnal fénye az égig ér.
Vyšlo na albech
