Öreg Éj keblén
szunnyad az Idő,
Rengeteg mélyén
lüktető erő.

S tűz lobban idebenn,
füstje száll odafent,
s én elmúlok idelenn,
hogy megszülessek odafent.

Gördül a Létkerék
álomból álomba,
örök körforgás
életbe, halálba.

Riad az álmodó,
fény gyúl szívében,
mi valóság idelenn
káprázat odefent.