Ott élsz fölöttem a térben,
Idelent meg én,
Követlek láthatatlanul
Utcák kövén.
Nézek rád házak faláról,
Észre sem veszel,
Holnaptól nem leszek a szolgád,
Nem is érdekelsz.
Mindig én éltem a porban,
Én voltam a láthatatlan,
Mindig én voltam a sorban
A legutolsó, de ennek vége van!
Érzem, holnaptól már vár rám a fény,
Készülj rá, hogy lelkünk gazdát cserél!
Érzem, holnaptól már vár rám a fény,
Én élek a testedben és te leszel én.
Te leszel az árnyék.
Élhetsz majd lenn a porban,
Láthatatlanul,
Követhetsz, észre sem veszlek,
Én leszek az úr.
Mindig én éltem a porban,
Én voltam a láthatatlan,
Mindig én voltam a sorban
A legutolsó, de ennek vége van!
