Talpam alatt izzik a láva,
Életösztön viszi a lábam,
Köröttem minden ég,
Az élet acélkemény.
Viaszból a szárnyaim gyengék,
Zuhanok, de tiszta az elmém,
Megsebzett angyalként,
Az élet acélkemény.
Megcélzom akkor is a napot, ha éget,
Halálos repüléstől sohase féltem.
Így szárnyalok, akkor is, ha senki se vár,
Szappanopera nem kell nekem, csak a metal,
Ezt vállalom, akkor is, ha bérem korbács.
Árral szemben megfeszül testem,
A gyengéket már rég eltemette,
Tajtékban ölelés,
Az élet acélkemény.
Viaszból a szárnyaim gyengék,
Zuhanok, de tiszta az elmém,
Megsebzett angyalként,
Az élet acélkemény.
Megcélzom akkor is a napot, ha éget,
Halálos repüléstől sohase féltem.
