Gyászba öltözött a föld, Vérszínű lett minden zöld, A fehér szín is elveszett, A zászló lassan vörös lett... Nézd, a keselyűk szállnak, A megsebzett harcos a földre lehullt – zakatol egyre benn - A vesztünkre várnak, Nem lesz bocsánat, Míg kísért a múlt Meggyötör, de meg nem tör, Érzem azt, hogy egyszer felkel a Nap, Messze száll, a vad madár, Álmát megóvja minden rab Vérbe mártott tollakkal, Rontást ontó szavakkal, Hazátlanok ünnepe, Bosszúállók öröme Nézd, az idegen célok, Mocskos kis tervek, gondolatok – zakatol egyre benn - hogy nem hulltam térdre, most erre a földre, csak megtűrt vagyok Meggyötör... Ártatlanul, az átok csak hull, Tudom, hogy a Bálvány éhes és vad, Vesztünkre tör, a közöny is öl, Nem bújhatsz el, ha áldozat vagy!!!