Ott indul el az élet,
Hol a szép filmek véget érnek
Megfáradt szemekkel,
Ránkzuhan minden reggel.
Keserű néha a kávé,
A „happy and” gyakran másé,
Egy új nap jön a százból,
Sikerből, zsákutcákból
Refr.: Lehetsz a láng, de kell egy szikra,
Ami újra szétszakít,
Elindít majd
És felszabadít.
Kihunyó fényed összefogja,
Színre bontja, szélbe szórja
Múltad eltakarva porrá rombolja...
Megalkotja.
Ki nem azért jött le a földre,
Hogy a kiszabott idejét töltse,
Az várja, akiért élni,
Érdemes élve elégni.
Eljön és nem vár választ,
Szótlanul téged választ
Kinek egyszer a szemébe néztél
És tudtad, hogy révbe értél.
Refr.: Lehetsz a láng, de kell egy szikra,
Ami újra szétszakít,
Elindít majd
És felszabadít.
Kihunyó fényed összefogja,
Színre bontja, szélbe szórja,
Múltad eltakarva porrá rombolja...
Megalkotja
Nem csak majd egy lesz a százból,
Elragad tegnapból, mából.
És megújult színekkel
Köszönt rád minden reggel.
Ha elmegy, már rögtön várod,
És gyűrötten szépnek látod
Ha egyszer a lelkébe néztél,
Már tudtad, hogy révbe értél.
Refr.: Lehetsz a láng...
