Lenn a szürke vad folyón vár reám egy út
Menni kell, és elhagyom azt, ki otthont nyújt
Elmaradnak háztetok, harcok, szuk szobák
Már a part is ködbe vész, mának int tovább
Ne sírj, ha útra kelnék
Ne hívj, ha messze mennék
Ne kérj, ha útra kelnék
Ne félj, ha mennék
Bárhogy fáj, ha tegnap még zápor mossa szét
Nem kísér kíváncsi szem, nem bánt szóbeszéd
Nem vigyázzák léptemet, nem figyel, ha gond
Elfogad, ilyen vagyok, rosszat mégse mond
Ne sírj, ha útra kelnék
Ne hívj, ha messze mennék
Ne kérj, ha útra kelnék
Ne félj, ha mennék
Sok van hátra, zúg az ár, engem sem kímél
Arcomon nézd mély nyomát, szembe vág a szél
Bárhogy villog fenn az ég, van ki mégsem fél
S künn a szürke vad folyón egy nap célhoz ér
Ne sírj, ha útra kelnék
Ne hívj, ha messze mennék
Ne kérj, ha útra kelnék
Ne félj, ha mennék
