Szemközt a rózsaszínnel elnémulni jó
Az áhítat érzése átjár
A pillanat meghasad, nyílik már
Fújják a harsonákat a fűszálak hegyén
A létezés mézzel telt kaptár
A pillanat simogat
Árnyékos vízmosásban ájult kő hever
Csendesen árasztja fényét
A pillanat simogat, mint egy kéz
Szemközt a rózsaszínnel kicsordul a méz
Telve már a mindenség-kaptár
Az áhítat elragad
Szemközt a rózsaszínnel nincs múlt idő
A pillanat száz éve tart már
Lüktető menyegző, tél és nyár
Vízcsepp a gólya csőrén holdfény-drágakő
Visszahull, félúton tart már
Egyre hull, egyre száll
