Mi az ára ennek a világnak? Bűnös lettem már én Nincs bocsánat, ma megöl a bánat Mit mások nem látnak, de azt látja az ég Küldj hát esőt, a szív szomjazik Szárítsd hát fel a könnyeim A mélybe lehúz, s nem vagy itt Elfogy az út, óóó, segíts! Nem lépek hátra, vágyom az imára Mindig hittél bennem Nem maradt másom ezen a világon Csak is egy álom: újjászülethetnék Küldj hát esőt, a szív szomjazik Szárítsd hát fel a könnyeim A mélybe lehúz, s nem vagy itt Elfogy az út, óóó, segíts! Azt súgja a lelkem, hogy bírni kell Még csak egy hajszál választ el És itt a vége, aztán minden rendben Minden más, ami eddig megvolt Amit eddig tettem, majd újra gondolom Egy másik, ugyanilyen életemben Nézd meg a múltat, sokat javultam Sokszor elbuktam, de mindig tudtam: A szabály, nem szabad ártani senkinek Mert az élet majd ezerszer visszaadja Hogy ha szar ember vagyok Nyakamra lépnek a fentiek Próbáltam olyan lenni, mint ők Próbáltam olyan lenni, mint Te Próbálok olyan lenni, mint más Csak ez nem egyszerű, nem tudom, érted-e? Ez a vége mindig ugyanaz a dalnak: A soraim életre kelnek, aztán meghalnak De figyelj rám, mert ha tetszik a nemekből A harcból mindig győztesen kerül ki az én fajtám És ha egyszer dobom a tollat És úgy kelek holnap Hogy elég volt nekem ennyi, most már jöjjön más A mailen fogsz majd rám emlékezni Megérte az a rengeteg tűzgyújtás Küldj most esőt, szükség van rá Mosd le a bűnt, úgy várom már Szárítsd hát fel könnyeim A mélybe lehúz, de Te nem vagy itt Küldj most esőt, szükség van rá Mosd le a bűnt, úgy várom már Szárítsd hát fel könnyeim A mélybe lehúz, de Te nem vagy itt