Végre nem érdem ma már a 'nincs' Lassan eltûnik az az idõ Mikor az okosból kevés van S a hülye már felejthetõ Feszült célként felragyognak Sok hamisvágy, rendjel Összefüggést nem találok A végsõ nagy renddel Összecsapjuk fáradt tenyerünket Reménysugár ha villan földön és égen De lehet még, hölgyek és urak Választani még mindig lehet Vannak még bizonyos ki nem adott Külvitorlás helyek A túl kemény gerinc nem jó partner Önmagát besúgja Bukott ügyek elmaradnak Az idõ kemény rosta Összecsapjuk fáradt tenyerünket Reménysugár ha villan földön és égen Oh, te egyszerû vendég Az ajtóm mindig nyitva áll Oh, te egyszerû vendég Az asztalom mindig terítve vár Oh, te egyszerû vendég Az ajtóm mindig nyitva áll Oh, te egyszerû vendég... Leomló legenda, mégis fáj Hisz vele éltünk, itt volt, létezett Örülni nem tudok pusztulásán A szegény ezerszer nyerhetett Összecsapjuk fáradt tenyerünket Reménysugár ha villan földön és égen Oh, te egyszerû vendég (Hol az érdem?) Az ajtóm mindig nyitva áll Oh, te egyszerû vendég (Hol az érdem?) Az asztalom mindig terítve vár Oh, te egyszerû vendég (Hol az érdem?) Az ajtóm mindig nyitva áll Oh, te egyszerû vendég... Oh, te egyszerû vendég (Hol az érdem?) Az ajtóm mindig nyitva áll Oh, te egyszerû vendég (Hol az érdem?) Az asztalom mindig terítve vár Oh, te egyszerû vendég (Hol az érdem?) Az ajtóm mindig nyitva áll Oh, te egyszerû vendég...