Átlövik a fejem elektromos szemek Vérem csapolják hideg kezek A hatalom szolgáinak jelvényét hordom Nem tudom, merre fordul sorsom Agyamba táplálják, mikor mit mondjak minden emlékem kétfelé szórtak Villamos árammal töltik meg fejem Nem tudom meddig sokkolják lelkem Amim volt, most más kezében Üvöltenék, de már nincs szám Élek félig megõrülve Mi jöhet még ezután? Nem hívtam, nem kértem, Hogy az életembe lépjen?!