Sittre vágtak néhány évre, tévedtem nagyon
Fiú vagyok-e vagy lány, már magam sem tudom
Sittre vágtak néhány évre, tévedtem nagyon
Fiú vagyok-e vagy lány, már magam sem tudom
Már magam sem tudom, már magam sem tudom...
Sittre vágtak néhány évre, tévedtem nagyon
Fiú vagyok-e vagy lány már magam, már magam sem tudom
A gyengén a rossz nem segít, az erõset csak emeli
Láthatatlan bilincseit az élet rám teszi
Megfagyott a lelkem
Nincs már olyan ember
Ki felmelegít engem
Látóknak a sötétrõl beszélni végképp nem lehet
Minden újabb próbálkozástól, óh, csak fáradtabb leszek
De beszélek még velük, legyen bárhogy is
Akik a friss levegõt harapják, pedig a helyük itt lenne, itt
Megfagyott a lelkem
Nincs már olyan ember
Ki felmelegít engem
Az enyészet útján...
Az enyészet útján...
Egy ítélet már végképp elég
A bélyeg végig elkísér
Az enyészet útján mindenki megég
Ember kérlek, te ne ítélj el!
Ezt megúszni ép ésszel, nem semmi feladat
Egy szál ruha, s az egyedüllét kemény, kemény iskola
Asszonyomat látom, ki másnak szeretõ
Emberen nem segíthet egy élõ, egy élõ temetõ
Megfagyott a lelkem
Nincs már olyan ember, óh
Ki felmelegít engem
Az enyészet útján...
Az enyészet útján...
Egy ítélet már végképp elég
A bélyeg végig elkísér
Az enyészet útján mindenki megég
Ember kérlek, te ne ítélj el!
Megfagyott, megfagyott a lelkem
Nincs már olyan ember, óh
Ki felmelegít engem
Az enyészet útján...
Az enyészet útján...
Egy ítélet már végképp elég
A bélyeg végig elkísér
Az enyészet útján mindenki megég
Ember kérlek, te ne ítélj!
Egy ítélet már végképp elég
A bélyeg végig elkísér
Az enyészet útján mindenki megég
Ember kérlek, te ne ítélj el!
