Ebből a porból lettünk
Lent a mocsárban élünk
Egymást taposva féljük
Életünk, nem a miénk!
Teli torokból üvöltök ma még Rád
De Te nem hallod, hogy ütött az óránk
Semmi számít és vele mi is már
Elsüllyedünk, ha sodor az ár
Sáros kezeddel mindent bemocskolsz
Hamis mosollyal egy könnyet elmorzsolsz
Neked az számít, hogy engem elámíts
És észrevétlen a húsomba vájj
Árván maradtunk
Zord falak körbe zárnak
A szakadék szélén sincs már hely
…nincs már hely!
Tét nélkül, némán kérdem,
Mely jelre vársz
Szívünket rég széttépted
Nem maradt semmink sem már
A hajnal sem színarany
Fekete, mint az éj
A hangomat a hatalom
Belém folytja rég
A holnap sem lesz menedék többé már,
Mert az utcákat égő
Vörösre festi a vér
