Héj fogadd el, itt nem te kérdezel
Örülj annak, hogy még mindig létezel
Ne akarj ennél sokkal többet
Ne várd meg, míg hátba döfnek
Kell a francnak, hogy hősnek higgyed
Kik elénk állnak, de arcon köpnek
Zsebemből szétszórnám, ami a szívem nyomja
Kezemmel kitapintanám, hogy pendül a világnak húrja
Magamba szállnék, hogy a láncaim elszaggassam
Így nézem szabadon, ahogy harcoltok a közös múlton
Szép az áldozat, de mondd, mit érnék el
Lehetsz még törzsanyag, ha a jövő ismer fel
De maradj inkább a földön állva
Kevésbé leszel visszarántva
Jó itt élni lent a sárba'
Itt lehetsz igazán, szabadon gyáva
Látod… rezdül… bennem a világok húrja
Látod… rezdül… bennünk a világok húrja
