Ez az enyém, mit Tőled vettem el
És tudom, fizetek a fejemmel
Ha így dönt végül a mindenható
De nekem megér az még egy-két fohászt
Hogy engem tisztának láss
Így minden bűnünk feloldható
Lerohad lassan az álca
Csak az álszent mosoly marad utána
Szemed az égen
Hiába kéred
Nem jelent megoldást
Imádva, félve
A bálvány égve
A homály mély vermet ás
A hited Tiéd, és nem kell ahhoz más
Hogy bevalld minden hibád
És szembenézve váltsd az irányt
S ha lehet, ne várj attól nagy csodát
Ha imára nyílik a szád
Ha a lényeg úgysem felfogható
