Megöltek egy legényt
Sárgaréz lószerszámért,
Belévetették a Tiszába
Jó nyergéért, piros pej lováért.
Tisza be nem vette,
Partjára vetette,
Arra jár egy szegény halász,
Megsajnálta, hajójába vette.
Hajójába tette,
A hazájába vitte.
Hazájába, hazájába
Ki is teríté a zöld mezőre,
Arra jő az apja,
Költi, de nem hallja:
Kelj fel, fiam, édes fiam,
Jer velem, induljunk, menjünk haza!
Nem jöhet Ő már többé haza,
Nem láthatom soha, szalmaszín haja, göndör haja
A vállára vagyon fagyva.
Nem jöhet Ő már többé haza,
Nem láthatom soha, szalmaszín haja, göndör haja
A vállára vagyon fagyva.
Arra jő a párja,
Költi, meg is hallja,
Kelj fel, kelj fel, én szerelmem,
Jer velem, induljunk, menjünk haza!
-Meggyászolsz-e rózsám,
Egy-két-három esztendeig?
-Meggyászollak, én szerelmem,
Háromszor kilenc esztendeig!
Hallok még rólad,
Édes rózsám, énekek szaván,
Dal születik, megőrzi majd sorsomat,
Örök pártában hagyott leány.
Hallok még rólad,
Édes rózsám, énekek szaván,
Dal születik, megőrzi majd sorsomat,
Örök pártában hagyott leány.
Hallasz még rólam, édes rózsám,
Hajnali szél szaván,
Úgy szerettelek, mint az fényes napot,
És te emlékezni fogsz reám.
Hallasz még rólam, édes rózsám,
Hajnali szél szaván,
Úgy szerettelek, mint az fényes napot,
És te emlékezni fogsz reám.
