Egy mosókonyhában jól kitaláltam én azt, hogy mi lesz, azt, hogy majd mi lesz; lent párás háztetők - tíz évvel ezelőtt. Egy mosókonyhában, szükséglakásban éjszaka volt, sötét, utcáról kaptam a fényt, de én tisztán láttam ott, minden megvilágosodott: Magamat láttam tíz év múlva itt, hallottam ezt, a mostani dal hangjait, és attól féltem: nehogy majd ez legyen, csak tíz év múlva ne ez a dal legyen! És attól féltem: nehogy majd így legyen, csak tíz év múlva ne ez a dal legyen! Egy mosókonyhába - bár kitaláltam és azt, hogy mi lesz,- a jövőt kértem én, hogy bármit is akar, ne, ne ez legyen a dal. Egy mosókonyhából neki a világnak, mindegy az, hogy mi lesz, az, hogy majd mi lesz, csak ne ez a dal legyen túl, túl az éveken. Magamat láttam tíz év múlva itt, hallottam ezt, a mostani dal hangjait, és attól féltem, nehogy majd ez legyen, csak tíz év múlva ne ez a dal legyen! És attól féltem: nehogy majd így legyen, csak tíz év múlva ne ez a dal legyen! Csak tíz év múlva ne ez a dal legyen! Csak tíz év múlva ne ez a dal legyen! Csak tíz év múlva ne ez a dal legyen! Csak tíz év múlva ne ez a dal legyen!