A legjobb kirándulásunk '962 elején volt, Ott fent a Lajos-forrásnál az osztály jót nevetett. Nem voltunk még koedukáltak, az osztály fiúkból állt, Az ösvényen fénylő napfoltok közt, én s a többiek. Csányi osztályfőnök úrral, Csőke igazgató úrral, Vértes földrajztanárnővel, aki ott ment nejlon blúzban. Figyeljétek összetettségét! - szólt a tanárnő, S felemelt egy csillogó hátú, szép bogarat. Juharfát és magas tölgyfákat figyeltünk meg, Megkülönböztettünk bibét és porzót utunk során. Vértes földrajztanárnővel, A barna trottőrcipőssel, A kék színű melltartóssal, Nikotintól sárga ujjal. Egy tisztáson a pihenőnél a Vértes tanárnő, Lefeküdt, és szemét lehunyta sok porzó között. A pázsit tele virággal, Kékkel, pirossal, sárgával, Sok-sok földrajztanárnővel, Csupa lehunyt szeműekkel. A szám tele dióízzel, Hűvös, hűvös forrásvízzel, Álmos földrajztanárnőkkel, Csupa lehunyt szeműekkel.