Desiré egy nap azt a megbízást kapta, hogy mivel nagyapjának elméje megzavarva, örizze nagyapját, míg moziba megy nagyanyja, s Desiré kettesben maradt nagyapjával. Desirének nagyapját légnyomás nyomta meg, és ettöl a légnyomástól lett ilyen beteg. Desiré kitette az asztalra magnóját, és a Don kanyarról faggatta nagyapját, e szavakat mondta a szegény elmehúnytnak: "Nagyapám, szerintem te az élö múlt vagy! Szerintem az egész olyan, mint egy jelkép, itt ülünk; te múltként én pedig jelenként. Mondj hát a magnóba minden fájó élményt, mert engem érdekel, hogy veled mi történt." E szavakkal odanyújtotta a mikrofont, amit aztán a nagyapja rögtön bekapott... Azóta Desiré öriz egy felvételt, amin a nagyapja emészt épp egy ételt, zubogás, csobogás, egyéb belsö hangok, szerencse, hogy nagyapja gyomra épp nem pangott... "E hangok itt a múlt hieroglifái, a megfejtésükben nem szabad megállni." - gondolja Desiré, miközben azt hallgatja, mit emészt belsöleg talányos nagyapja. Ugy gondolom, követhetjük útján Desirét, nyújtsa kezét egymás felé minden nemzedék.