És arra a képre emlékszel drága, hol kalapban látjuk apát. Bajuszos száján a szokott mosollyal, és keze mélyen a kabát zsebébe süllyed és három régi barát valami tréfás pózban mutatja magát. Hullámot nyomva anya hajába, zsorzsettjén még ott kisért az ötvenes évek szűk levegője, tudod a légkör miért. Apa egy este karjára vette Irént, s elhagyott minket, nem fontos ma már kiért. Szomszédunk lánya egy délután, megállt a házunk udvarán. Hat éves volt, én négy talán. Nadrágját lehúzva hasán, valamit mutatott magán. És kérdezem tőled, emlékszel drága, mikor a kórház előtt, hol Lizánál voltunk látogatóba, kaptunk egy jó kis esőt, s én fejembe nyomva apa kalapját megyek, egy telken átvágva a megálló felé veled.