Már hallod a mélyből a potméterek hangját Érzed, ahogyan a hangzavar tépi a membránt Függöny fel, a pupilla tág Az éjszaka legyen a kálváriánk Idebent jó, ha rohad a világ És jobb, ha nem vár ránk Mostantól faltól falhoz érj Számlázd le az estét Istennél Minket cseppet sem érdekel Nekünk a káosz, nektek rend Nekünk a zaj kell, nektek csend Minket roppantul nem dob fel Ami nektek szégyen, nálunk szent Ti legyetek lent, mi maradunk fent Már hallod a mélyből a potméterek hangját A sötétben várod, hogy előkerüljön a prédád Levegőt be, jöjjön az ár Hagyd, hogy vigyen, amíg megtalál Majd az eseményhorizont után az élet Úgyis magába zár Nem kértünk semmit Nem kértünk semmit tőletek Így is jó, ennyi elég lesz