Futkos az idegeimen még egy-két részlet Ami kettévágja a füstöt Mikor házunk porrá égetted Nem kellett visszajönnöd Mert jobb mögötted mint szembenézni Jobb eldobni, mint másnak adni Vagy elveszteni és nem keresni Mindegy, csak ne kelljen segíteni Előre megyünk, csak éppen lefelé Botladozunk az élet peremén Áttetsztő vér folyt most ránk És bennem már nincsen harag Rég volt a lelkünkön zár Hogy lehetnék én most a lakatod? Nem hallok már Nesztelen lett az égő romok között Itt megtalálsz még Fellelsz mindent ami már ellökött ÉS nincsen fény Sötét lett mert eloltottam már És oly szerény Az utolsó szemért sem kár Áttetsztő vér folyt most ránk És bennem már nincsen harag Rég volt a lelkünkön zár Hogy lehetnék én most a lakatod? A víz ami téged megtisztít Én abban fulladok meg Ha szilánkosra tört felseprek Hogy téged ne szúrjon meg Ha nekem nem lehet könnyebb Legalább neked legyen szép Te kihúznál még a vízből Én meg a mélyén maradnék Nem függetlenség ez, önző Az odaadatlan szeretetőrző Mindenkitől mindent kérő A folyton mindent elfelejtő De nem ez az utad a hatalomért Leteszem ide ha felemeled Nem ez a szerep a szeretetért Úgyis már csak te vagy neked De nem akarod nyitni a lelked soha Mert elfelejtetik a lényed Másképp elvesztenéd a régi önmagad Hova tűnt már ez a tiszta szándék? Hova tűnt már ez a tiszta szándék? Áttetsztő vér folyt most ránk És bennem már nincsen harag Rég volt a lelkünkön zár Rég elveszett, régen elveszett már