Én látom, ahogyan a lélekseb
Heggé válik, ha eltűnök
Éppen, ahogyan a lélegzet
Porrá válik és szédülök
De én nézem fentről ahogy jöttök-mentek
És lassan fel sem tűnik, hogy fogytán
A szív, az ember, hogy valaki retteg
Hogy te is fogysz már és ő is elfelejt
Hervad az utolsó szál a sírokon
Ki lehet majd az utolsó vérrokon?
Láss még
Amíg dobban, amíg ott lehet veled
Félelemből nem épülhet vár
Így hát várj még
Amíg kérdez, míg lesz, aki átölel
Semmit a képzeletnek
Még valaki valahol vár
Elfogy a fény a szemedből
A kezeid kapaszkodnak, de csúszol folyton
Lüktet és fájnak az ereim
Kérded, miért nem hallja meg senki, ha mondom:
Ki van még?
Ki lehet majd az utolsó vérrokon?
Láss még
Amíg dobban, amíg ott lehet veled
Félelemből nem épülhet vár
Így hát várj még
Amíg kérdez, míg lesz, aki átölel
Semmit a képzeletnek
Még valaki valahol vár
Láss még
Amíg dobban, amíg ott lehet veled
Félelemből nem épülhet vár
Nem kérdezed
De én felteszek még egy párat
Miért halunk meg mindnyájan egyedül?
Befoghatnád a szád
De ki tudja, mi rejlik legbelül
Léleksebből nem folyik vér
Léleksebből nem folyik
Vér!
Láss még
Amíg dobban, amíg ott lehet veled
Félelemből nem épülhet vár
Így hát várj még
Amíg kérdez, míg lesz, aki átölel
Semmit a képzeletnek
Még valaki valahol vár
