Jeges tóba fagyva, álpáncélba zárva,
a kulcsot messze dobva, egy jó szóra várva.
Sötét kútba hullva, magára hagyva,
ott volt a szívem, gazdátlan árva.
Egyedül te láttad meg,
mennyire sebezhető.
A világnak büszkén eljátszott,
színpadra szánt erő.
Vigyázz a szívemre, mindig engem láss,
a harsogó zajban elvész a kiáltás.
Vigyázz a szívemre, mindig engem láss,
én látlak téged, ahogy nem lát senki más.
Túl sok rosszat látva, magányba zárva,
a kulcsot messze dobva, egy jó szóra várva.
Ezer méter mélyen, légüres térben,
óvtam és védtem, leejtettem szívem.
Egyedül te láttad meg,
mennyire sebezhető.
A világnak büszkén eljátszott,
színpadra szánt erő.
Vigyázz a szívemre, mindig engem láss,
a harsogó zajban elvész a kiáltás.
Vigyázz a szívemre, mindig engem láss,
én látlak téged, ahogy nem lát senki más.
Üdvözz nekem minden percet,
tudom mennetek kell.
Eltűz egy cinkosa minden az éjben,
de téged nem engedlek el.
Vigyázz a szívemre, mindig engem láss,
a harsogó zajban elvész a kiáltás.
Vigyázz a szívemre, mindig engem láss,
én látlak téged, ahogy nem lát senki más.
