Túl gyorsan és túl korán
Talált rá az Élet
Adott, amit adhatott
Kevés jót és szépet
Szürke volt a hétköznap
Szürke volt az ünnep
Hosszú évek múltak így
Gyakran rá sem néztek
A hajnalok már vártak rá
Kibontott, kócos hajjal
El nem mondott szavakkal
Sok-sok rejtett vággyal
Tudta jól, nem értették
Soha nem szerették
Szíve mélyén vak remény
De ha elment, nem keresték
Mint amikor a gyermekek sírnak
Ha éjjel rossz álmot látnak
Belül úgy izzík a bánat
Az emlékek csendben fájnak
Mint amikor sebektől vérzel
De irgalmat nem kérsz mégsem
Belül úgy hordod a múltad
Bármi volt, nem tagadtad
Törött és tépett szárnnyal
Magányos Angyal
Egy téli reggel indult el
Várták a messzi fények
Nem hagyott itt semmi mást
Csak néhány rossz fényképet
Más világ most, ahol él
Más a szó és más a fény
Tavasz, ősz, nyár és tél
Nélküle fúj itt a szél
Mint amikor a gyermekek sírnak
Ha éjjel rossz álmot látnak
Belül úgy izzík a bánat
Az emlékek csendben fájnak
Mint amikor sebektől vérzel
De irgalmat nem kérsz mégsem
Belül úgy hordod a múltad
Bármi volt, nem tagadtad
Törött és tépett szárnnyal
Magányos Angyal
Mint amikor a gyermekek sírnak
Ha éjjel rossz álmot látnak
Belül úgy izzík a bánat
Az emlékek csendben fájnak
Mint amikor sebektől vérzel
De irgalmat nem kérsz mégsem
Belül úgy hordod a múltad
Bármi volt, nem tagadtad
Törött és tépett szárnnyal
Magányos Angyal
