Kőtornyok orrain,
hatalmas fényszörnyek,
nézik az életet.
Fenséges magányban,
misztikus csöndekben,
bennünk a végtelen.
Hangjuk az elmúlás,
öröm és ítélet,
ünnep és lázadás.
Születés, szerelem,
veszély és diadal,
mindent, mit Isten hall.
Zeng és zúg, ha felsír egy új élet,
veled sír, ha távozik egy lélek.
Zeng és zúg, ha örömtüzek égnek,
veled sír, ha elmúlnak az évek.
Örökké itt lesznek,
mérik az életet,
mindenkit túlélnek.
Hirdetik, azért vagy,
hogy lásd a sorsodat,
hogy csak egy pillanat.
Hangjuk a megnyugvás,
béke és háború,
fájdalom, árulás.
Születés, szerelem,
veszély és diadal,
mindent, mit Isten hall.
Zeng és zúg, ha felsír egy új élet,
veled sír, ha távozik egy lélek.
Zeng és zúg, ha örömtüzek égnek,
veled sír, ha elmúlnak az évek.
Zeng és zúg, ha felsír egy új élet,
veled sír, ha távozik egy lélek.
Zeng és zúg, ha örömtüzek égnek,
veled sír, ha elmúlnak az évek.
Zeng és zúg, ha felsír egy új élet,
veled sír, ha távozik egy lélek.
Zeng és zúg, ha örömtüzek égnek,
veled sír, ha elmúlnak az évek.
