Homály, hasztalanul kutatsz, fedi el az utat, melyen járunk. Homály, s csöppnyi keserű íz: Ez az élet, talán, ez az élet nekünk. Egy éj - s itt a régi varázs, újra égő parázs van a szívem helyén. Tudom, úgyis hiába futsz, utolérlek, S kigyúl egy fény valahol. A csók, ez az édes gyümölcs, ami újra itt ég a számon. A csók, jajj ez a végzet A csók, ez a végzet. Halál. Tánc, a hajad lobog, engem reggelre vár a halál. talán -talán- Hajad rubinpiros, lábad rubinpiros, karod rubinpiros, melled rubinpiros, szemed rubinpiros, vállad rubinpiros, füled rubinpiros, gyönyörű. Ma még újra rámtalálsz. Tánc, mely a halálba visz... ...i, azt, ki hisz a szerelemben. E tánc legyen újra ma sikk, vigyük újra ma sik-sikerre! E tánc legyen végzet, halál.