Régen volt, valahol az út véget ért,
Régen volt, ma is minden perce elkísér.
Akkor ránk sütött a nap, és én megtaláltalak
Akkor úgy ölelt a holnap, együtt ígértünk a Holdnak szép jövõt.
Álomkép, hogy majd egyszer újra visszatérsz
Ne ígérd! A remény a szívem tépi szét.
Hol van már a régi nap, amikor úgy vártalak?
És a Hold is számon kéri, amit együtt ígértünk
Menj, ha menned kell,
Várok Rád a szívemmel.
Egy álom elég,
Amit nem tépsz el,
És én elfogadom,
Hogy még élnem kell.
Egy más világ, ahová én nem léphetek át,
Nem kérhetem, vegyék el fájó életem.
